Lelki áldozás (lat. communio spiritualis): az →áldozás egyik módja.
A lelki élet hagyománya a lélek fölkészültsége alapján négyféle áldozást ismer: az Eucharisztia 1. pusztán materiális, 2. csak szentségi, 3. csak lelki és 4. szentségi-lelki vétele.
1. Pusztán materiálisan áldozik az, aki magához veszi az Eucharisztiát, de nem tudja, mit cselekszik (öntudatlan v. teljesen tájékozatlan, utcáról betévedt).
2. Csak szentségi módon áldozik az, aki →halálos bűn állapotában teszi.
3. Csak lelki áldozást az végez, aki akadályoztatva van a tényleges áldozásban.
4. Szentségi-lelki áldozást az végez, aki fölkészülten, odaadó lélekkel veszi magához az Eucharisztiát (ha önmagában szentáldozásról beszélünk, erről van szó).

A trienti zsinat (1545-63) szerint lelki áldozást azok végeznek, akik szeretetben tevékeny hittel vágyódnak az égi kenyérre, de fizikai körülmények megakadályozzák a tényleges áldozást.
A lelki áldozás természete és hatásai hasonlóak a →vágykeresztséghez. Lényegi sajátossága és kegyelmi hatásának forrása az a közösség, amit a szeretet képes hozni a szentségi Jézussal. Ezért különbözik a lelki áldozás az →isteni erények fölindításától.
A tényleges áldozás közvetlenül és biztosan közli a Krisztussal való találkozás kegyelmeit. A lelki áldozás a személyes felkészültségnek megfelelően közli ugyanazokat a kegyelmeket. Így megtörténhet, hogy egy rutinszerűen és figyelmetlenül végzett szentáldozásnak kevesebb gyümölcse lesz, mint egy összeszedett, buzgó, őszinte szeretetből fakadó lelki áldozásnak.

A lelki élet szempontjából nagyon fontos:
a) napjában többször is lehetőség van a lelki áldozásra, akkor is, ha valaki képtelen szentáldozáshoz jutni, de akkor is, ha ténylegesen meg tudott áldozni;
b) nem követ el szentségtörést az, aki tudja, hogy gyónnia kellene, de az adott helyzetben és időben nincs rá módja és lelki áldozást végez.

A lelki áldozásnak az ismerete a harmadik évezred elején a paphiány miatt nagyon fontos, és a szentségi élet közelében való megmaradást biztosíthatja azoknak, akik el vannak tiltva a →gyónástól és szentáldozástól (rendezetlen házasság). (Forrás: Magyar Katolikus Lexikon: lelki áldozás címszava)

Ima a lelki áldozáshoz:
Uram Jézus Krisztus, hiszek Benned, imádlak Téged és szeretlek Téged teljes szívemből. Bánom minden bűnömet, mert szeretnélek magamhoz fogadni a szentáldozásban, hogy Veled élhessek. Jöjj hát, ó Jézus, legalább lélekben költözz a szívembe, és végy lakást benne örökre!
A mi Urunk Jézus Krisztus Teste őrizzen meg engem az örök életre!